4. A XIX. század második felének eseményei (1857-1885)

1863-ban készült a kányi templom szép, szláv hagyományú körmeneti keresztje („halottas kereszt”), amelyet temetésekkor használunk.

1868-ban a templom újból meg lett erősítve.

1870-ben lett megvásárolva egy ház iskolának Kányban 160 Ft-ért, mely vert falból épült és szalmával volt fedve. A görög katolikus elemi iskola egyébként 1948-ig, az államosításokig működött Kányban.

1872-ben épült a görög katolikus iskola Perecsén a hívek által, szintén vert falból és szalmával fedve.

Ugyanezen évben a templomtető új fazsindellyel lett befedve.

1873-ban újra nagy kolerajárvány tört ki az egyházközség területén. 44 születés és 112 halálozás volt, ebből 49 kolerában.

1875-ben a hívek adományaiból és a vallásalap 300 Ft-os támogatásából a templomtorony be lett fedve.

1876-ban nagy tűzvész pusztított: a toronytető megsemmisült, a templom és a paróchia súlyosan megsérült, a falu is leégett. A tűzben a két harangból az egyik elolvadt, a másiknak meg a koronája pusztult el. A templomtető zsindellyel gyorsan be lett fedve, a paróchia keleti felén zsindellyel, a többi részén pedig szalmával lett borítva.

1877-ben a templom felújítására a Minisztérium 1000 Ft segélyt küldött három részletben. A templom felújítás 1877-1881-ig tartott. A munkálatokat végezték: Gál építőmester, valamint Gebe és Hajdú ácsmesterek. Az ikonosztázt szétszedték, majd újra összeállították. A felújításra a hívek 500 Ft-ot adományoztak. A templom ünnepélyes fölszentelése 1881-ben történt.

Az Eperjesi egyházmegye 1878. évi sematizmusa viszont már a hívek számának jelentős csökkenéséről számol be, aminek okát nem ismerjük pontosan. Szerepet játszhattak benne a gyakori járványok is. Az anyaegyház híveinek száma a felére apadt.

1879-80-ban épült az istálló a paróchiai udvaron.

Az elpusztult harangok helyébe újak öntettek. 1877-ben egy 149 kg-os, 1880-ban pedig egy 68 kg-os.

A nagyobb harang fölirata:

„Tóth Miklós őméltósága eperjesi püspök úr kegyéből és a kányi g. kath. egyházhoz tartozó hívek adományaiból öntetett az Isten dicsőségére. Öntötte Farkas Lázár 1877 Kassa.”

A kisebb harang felirata:

„Zubriczky Gliczéria kányi lelkészné, id. Galajda Mihály perecsei és Leso aAnna kányi lakosok öntették az Isten dicsőségére: öntötte Farkas Lázár 1880.”

1884-ben a falu sajnos újból leégett.

Canonica visitatio (Kánoni látogatás) az egyházközségben 1877-ben

1877-ben jeles esemény volt Kányban: kánoni látogatás, amelynek a teljes jegyzőkönyve fennmaradt az egyházközség irattárában. Részt vettek rajta: Tóth Miklós eperjesi püspök, Sztempák Ignácz, Artim János papok és Kotradov Mihály püspöki titkár.

A jegyzőkönyv megemlít néhány istentiszteleti sajátosságot és szokást, amelyek azóta meg is szűntek.

– Pünkösdtől a templombúcsú napjáig szombatonként a hívek ingyenesen a templomi földeken dolgoztak, ugyanakkor a vecsernyén is részt vettek.

– Szent Liturgiákon a „Szent, szent, szent…” („Szvját, szvját, szvját…”) helyett a „Szent vagy, Uram, szent vagy…” , a „Téged éneklünk…” („Tyebe pojem…”) helyett pedig a „Térdet, fejet hajtok…” kezdetű római katolikus énekeket énekelték, és a püspök ezen szokásokat megszüntetendőnek jelentett ki.

– Kányban az összes istentiszteleteket egyházi szláv nyelven végezték, a prédikáció és búcsúztatók is szláv nyelven folytak. A magyar nyelvű filiákban a prédikációk már magyarul folytak.[1]

– Húsvét 2. napján a hívek körmenetben vonultak ki a temetőbe halotti emlékszertartásra. (Ez a szokás egyébként nem ismeretlen a szláv egyházakban.)

– A keresztség szentségét a templom előcsarnokában az ún. „capellá”-ban végezték. (Ez egyébként a szertartás végzésének igazi, kanonikus helye, hiszen a keresztég által lépünk be az Egyházba.)